Szokták mondani, hogy nem teljesen hétköznapi ahogy élek... nos, ezzel mélységesen egyetértek, és eszem ágában sincs ezzel vitatkozni. Azt is szokták.... szóval, hogy nem éppen nőies hobbijaim vannak. Ide tartozik többek között a borok iránti szenvedélyem is. Engedjétek meg, hogy bevezesselek Titeket oda, ahol még néha én is eltévedek.
Nos, az egész egy kellemes, barátokkal való borozgatással kezdődött. Beszélgettünk, mindenki mesélte a meghökkentő, férfigyalázó, szemérmetlen....tehát: sztorijait, belőlem meg egyszer csak kibukott: "Milyen gyümölcsös ennek a bornak az illata, szinte érezni benne a szedret. Ti nem érzitek?" - Hát.... furcsa szempárokat, mindent elmondó grimaszokat kaptam válaszul, és egy kíméletlenül őszinte választ: "Evy, én ha megerőszakolom magam (Isten ments...) sem érzek semmit, de neked nem kéne ezzel foglalkozni?" Jogos volt a kérdés. Tehát aludtam rá egyet, és azóta foglalkozom.
Ne szépítsük a dolgokat, kezdetben elég béna dolgokat műveltem. Próbáltam innen-onnan összeszedni információmorzsákat, és azokat több-kevesebb sikerrel hasznosítani. Hamar rájöttem, hogy így elég esélytelen játszma lesz. Ha akarok is szakembertől tanulni a témában, akkor is nekem kell leraknom ehhez az alapokat.
Tudjátok szokás mondani, hogy ha belekezdesz valamibe, az élet melléd áll. Így is tett a kis hamis, ugyanis teljesen véletlenül pont Keszthelyen (ott laktam akkoriban) indítottak egy remek borismereti tanfolyamot, ahonnan nem csak példás átfogó elméleti tudást kaptam, hanem némi kellemetlen másnapot is. No, és persze sok bort. Sok, finom, isteni, különleges BORT.
Utólag is köszönöm a tanfolyam összes oktatójának és résztvevőjének a remek hangulatot, hiszen itt indult el az önbizalmamban egy erős emelkedés, és azóta kinyílt a világ előttem.
Utólag is köszönöm a tanfolyam összes oktatójának és résztvevőjének a remek hangulatot, hiszen itt indult el az önbizalmamban egy erős emelkedés, és azóta kinyílt a világ előttem.
Idővel a baráti kör enyhe nem tetszését nyilvánította ki, és minden egyes alkalommal amikor megjelenek kijelentik, hogy megérkezett a borszakértő... én is szeretlek titeket. Gúnyolódjatok csak, akarjátok még Ti inni az én boromat... kac-kac. ;)
Persze egy alapfoktól még nem lettem borász... arra viszont jó volt, hogy elinduljak egy úton.
Kialakult egy fajta ízlésvilág a számban, tudtam hova tenni a borokat a maguk világában, és már tudtam is mi az ami én vagyok, és ami majd a jövőben érdekelni fog.
Viszont ajánlom, hogy megcsinálja az ember, ha érdekli, Rém izgi dolgokat lehet tanulni, például a bor-étel párosítás is teljesen szórakoztató, és tiszta gasztro cucc érzést kelt. Illetve ha még nem volt szerencséd a lazachoz, itt azt is kóstolhatsz. Személy szerint nem szeretem a halat, de engem megvett. Nyamm!
Nagy izgalommal vártam a középfokot, ami már sok fokkal komolyabbnak bizonyult. Ott már nem csak borokat kóstoltunk és tanulmányoztunk, hanem párlatokat és habzóborokat is. Vicces tanfolyamra sikerült. :) Komolyra véve a szót...nehogy azt higgye valaki, hogy ez csak az ivásról szól. Teljes belátást kaptam a külföldi borok világába, ha meglátok egy palackot, jó eséllyel be tudom azonosítani az italt (abban az esetben ha a címke nem tünteti fel) az üvegben, és a várható ízvilágot is a termőterület alapján. Gyerekek, ez baromi menő...
Angolul is lehetett vizsgázni, én pedig kihasználtam. Kitudja? Lehet egy szép napot szerencsét tudok próbálni külföldön is...
Most már mondhatom, hogy teljesen szakértő fejem van, vagy mi.... mindenesetre nagyon jó érzést kelt bennem, hogy sokan észre veszik a tudásomat, és elismerik néhány kedves szóval.
Most már mondhatom, hogy teljesen szakértő fejem van, vagy mi.... mindenesetre nagyon jó érzést kelt bennem, hogy sokan észre veszik a tudásomat, és elismerik néhány kedves szóval.
Hogy azóta hol tartok?
Ez még csak a kezdet... a neheze még csak most jön, Szeretnék minél több gyakorlati tudást is magamba szívni, és az egekig emelni ezt a hobbit. Kitudja? Egyszer talán még saját borom is lesz... :) Mindenesetre jelentkeztem egy két éves szőlész-borász képzésre is, ami java részt a borkészítés rejtelmeibe vezet be.
Arra viszont nagyon szépen sikerült rácáfolnom, hogy ez nem csak férfi móka. Honnan veszem ezt a látszólag butaságot? Szemtől szembe megkaptam a kritikát nem egy embertől, hogy az agrármérnökség, és a borászat nem épp egy nőies szakma választás, és hogy még mellé sima és katonai futóversenyeken is bemocskolom magam...(folyt köv.) egyenesen őrültség. Szerintem is... de tudjátok mit? Élvezem, és nem igazán érdekel a sok lehúzás. Az ember azt mondom merjen önmaga lenni, hiszen anélkül unalmas az élet. Az meg hogy én férfias? Oh...kikérem magamnak! Na jó, csak egy picit! :)
Szóval, ez az én borral való ismerkedésem rövid története....
Baaaaasszuuuuuus! A csontjaimat nem elfelejtettem a képre rakni...??!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése