2017. június 6., kedd

Balatoni városok - déli part

Sokan....hogy is mondjam, hajlamosak abba a tévhitbe zuhanni, hogy a déli partra a Balatonon csak hasat süttetni lehet menni. Persze ha süt, és persze ha nyár van. Mert kirándulni ott az északi, a délin meg amúgy sincs semmi, főleg télen,.. na hát akkor aztán meg tényleg halott mindenki és minden. Nos...NEM!

Déli part. Mi jut először róla eszedbe? Persze hogy Siófok, tudom... tudom, ott csíptél be a múltkor kicsit, meg az a leányzó is akit mai napig nem tudsz elfelejteni, meg igen még mindig nem tudod hogy mi miért történt, és még megannyi szép emlék. Jó jó, és még? Oh, hogy Zamárdi. Kitalálom. Balaton Sound, és sok-sok bolondság. Talált? Na jó, ez nem az a poszt. Nézzünk körül, kicsit más szemmel "mert a délin nem csak csobbanni lehet" jeligére.

Közkedvelt helyi mondás egy része, hogy a déli part csak arra jó, hogy szép róla az északi. Nos igen, ez is benne van a pakliban, de ennél kicsit több a helyzet.

Kezdjük az elején. Én most gondolatban Keszthelyen ülök be a kocsiba, és elindulok a hetes úton. Aki déli parti kocsis túrát csinál, azt mindenképpen lebeszélném az autópályáról, hiszen a mellette futó főút csúcsidőn kívül egészen jól autózható, és egyes szakaszai kifejezetten gyönyörűek. Amennyiben bicós vagy, az összes általam bemutatott helyszín megközelíthető tekerve is, sőt, a legtöbb mellett halad el a balatoni bringakörút. Szóval, kocsiba be/ bicajra fel, indulás! Ha a nyugati medencei "kanyart" is belevesszük a mókába, akkor az első település Keszthely után ahol érdemes egy kis megállót tenni, Fenékpuszta.

Fenékpuszta egyik legnagyobb érdekessége a Madárgyűrűző és Madármentő Állomás. Szerény személyemmel nem rég tettem egy látogatást náluk az esti órákban. Meglepetésemre nem kell fizetni, viszont adományozni annál inkább lehet, és ha rám hallgattok, ők bizony valóban megérdemlik. Megannyi mentett madárral találkozhatunk itt, mint például a vadlúd, a réti sas, a fehér gólya, és társaik. Külön tetszett a falusi hangulat, ugyanis a telket körülövező erdő tele volt baromfikkal, akik nem kicsit rám hozták a frászt... vigyázni velük...a vadállatok lesből, és hangos csörtetéssel "támadnak"! ;)
A kutyus kedves, megsúgom a hasa a gyenge pontja, lehet simogatni, sőt, elárulta nekem, hogy egyenesen kötelező! Gyerekekkel kiváló program, ugyanis mókás tanösvény kíséri az utunkat. Az egész terület nem nagy, kb. fél órát szánjatok rá, viszont megéri. Olyan madarakat láthattok testközelből, amire nem sok lehetőségetek van, ha nem vagytok profi madárlesők. Az ott lévő önkéntesek előtt pedig kalaphajtás jár! Fantasztikus amit naponta tesznek. Ha jól hallottam a madárgyűrűzést is ki lehet fogni, remek program!

Ne nagy településre számítsatok, a főútról balra kell a madárkák felé fordulni egy murvás úton, ezenkívül még római kori romokat, és egy régi bazilikát találhattok onnan nem messze, ezeket én sem néztem meg, ígérem pótolom és posztolom! 


Továbbindulva két útvonalat lehet választani. Balatonberény, Balatonmáriafürdő felé lehet letérni, vagy menni tovább Balatonszentgyörgy felé, és ennek a végén fordulni le Balatonberény felé. A két útvonal Balatonkeresztúrnál találkozik. Én ez esetben Balatonszentgyörgy mellett döntök. 

Balatonszentgyörgyön egy dolgot szeretek nagyon. A kaját! :D A Csillagvár étterem számomra mindig is kihagyhatatlan volt. Nem árulok el sok mindent róla, mert akkor nem lenne semmi meglepi. Talán csak annyit, hogy ha olyas fajta ember vagy aki jót akar enni megfizethető áron, akkor ott a helyed! A lakoma előtt talán érdemes betérni a valódi Csillagvárba, amiről az étterem kapta a nevét. Magát a várat valószínűsíthető, hogy négy ágú csillag alakjáról nevezték el.  Belsejében kiállítás látható a török megszállás idejéből, míg az épületet körülölelő parkban szintén művészeti kiállítás és állat hajkurászás vár... térjetek be, egyszer érdemes! :) A helyről sajnos nincs saját készítésű képem, ezért kárpótollak benneteket egy indokolatlan csigás képpel! De legalább Ő is balatoni... vagyis majdnem! 


Most már mondhatom, hogy ténylegesen a déli parton járunk. Balatonkeresztúr után Balatonfenyves, majd Fonyód következik. 

Fonyód a szívem csücske, így engedjétek meg, hogy ez a város egy hosszabb lélegzetvételű szakaszt kapjon a cikkből. 
Amikor először hallottam erről a kis szerethető városról, fogalmam nem volt, hogy milyen csodákat rejt magában, ami télen-nyáron igazán lélegzetelállító. Az első ajánlásom azoknak szól, akik igazán extrémek és időjárás bolondok. Akárcsak én magam. A 7-es útról balra található Fonyód előtt Bélatelep. A strand előtt letudtok parkolni, át kell baktatni a síneken, és úgy lehet bejutni. Nyáron kiváló fürdőzőhely, habár a partszakasz nagy része aprócska kagylóból áll, ahogy az alja is a víznek, így ajánlatos védő cipőben a habokba ugrani. A Balaton itt nagyon gyorsan mélyül, kisgyerekkel nagyon óvatosan, inkább nem is ajánlanám. A büfében a jeges kávé viszont nagyon pazar. És higgyétek el, a kilátás is ami mellett szürcsölgethetitek! A hely tavasszal is nyitva van, amikor még jóformán senki nincs, akkor a legjobb! Na, jól elkalandoztam, ezt mondtam...! 



Visszatérve. A Balaton híres a nagy szeleiről, amikor betámad egy-egy nagyobb hidegfront. Ilyenkor bizony Fonyód a legtökéletesebb hely, hogy szentségelve és szétázva, de irdatlan jó hullámos képeket lőjünk, és egy-egy szélsőségesebb esetekben méteres hullámok ellen meneküljünk. Szélállóság és őrültség elengedhetetlen, de hatalmas élmény, azt garantálom. A partról a melegebbet kedvelőknek egyébként zivatarszezonban csúcs villámokat és esőfüggönyeket lehet lesni, ahogy a tanúhegyeket szétostromolja. Előbbiről és utóbbiról is íme egy-egy kép! :

Na és igen... a naplemente is pazar. Ezt a képet noha egy előző posztomban már láthattátok, de a frissítés sosem árt! ;) :


Persze szokták mondani, hogy fentről minden szebb! Ez így igaz, szóval irány fölfelé. A magaspart és panoráma sétány nem olyan könnyen megtalálható, most ha azt mondom, hogy a Bélatelepi stranddal szembeli Mol kútnál jobbra, aztán egyenesen, ahol az elágazás van balra, felfelé, majd a fehér tábláknál fél úton szintén balra és felfelé, felfelé... egészen addig még nem láttok bal oldalt egy irdatlan szép kilátást, egy lakatfalat, szobrot, és egy mini parkolót mindössze három kocsinak. Megvan? Nem baj ha nem, olvasd el még egyszer, meglesz az! Ha meg nincs hely, a másik oldalt is megállhattok a villák mellett. Ez persze csak szezonban fordulhat elő, akkor is inkább hétvégén. Mindjárt visszatérek, de a kalandok szerelmeseinek egy újabb kitérő. 

Ahogy haladtok fölfelé, bal kéz felől észre fogtok venni egy szürke, benőtt, gazdátlan épületet. Ez egy elhagyatott szálloda, nevén szólva a szebb időket is megélt Sirály Hotel. Igen régi épületről beszélünk, matuzsálemi kora van, 1905-ben építették, majd a 60-as években alakították át. Átváltozása előtt táncterem szolgált mellé, öltönyös Urak, és meseszép Hölgyek vették birtokba az anno híres Fonyódi Anna-bálon. Később disco lett belőle, ma pedig tetszetős graffitik díszítik, megadják a hangulatát a helynek. Engem bizony meg is táncoltattak ott, becsukott szemmel képzeltem bele magam az egykori úri nők közé. A Hotel maga sajnos teljesen kifosztott, totálisan összefirkált, azért egy-két szobába érdemes belesni, illetve felmenni a tetőre. Az ajtón nem nyitható, de a kitört üvegrésznél át tudtok bújni. Fantasztikus panoráma az, ami vár benneteket! Fotózási helyszínként sem utolsó, nekem bejött ez a vad stílus. Én azt mondom, megér egy misét! 



Visszakanyarodva a magaspartra. Pontosabban továbbkanyarodva. Mit is írjak ide. Nincsenek szavaim erre a helyre. Innen látható a déli parton egyedül az összes jelentősebb tanúhegyünk, kivéve a Szent-György hegy, mivel ő a Badacsony takarásában van. Ha megfelelően helyezkedünk, talán a széle kikandikál. A többiek pedig katona sorban sorakoznak. Aki lelkesebb gyaloglós típus és kíváncsi az előbb említett épületre, gyalog is végigsétálhat a sétányon A-ból B-be. Rengeteg tájékoztató tábla, sok emlékmű, és Fonyód komplett története, és nagy emberei. Na meg persze az oroszlános padok. Egyet úúúúgy hazahoznék...milyen jól mutatna a nappaliban! 


Aki még mindig nem elégedett a magassággal, van ennél is feljebb! Fonyód ugyanis két hegy részből áll. Az egyik a Várhegyi kilátó a másik pedig a Sipos-hegyi kilátó. A Sipos-hegyi az, ami közelebb van az előbbi helyhez. Megsúgok egy titkot a kilátóval kapcsolatban. Már március 15-től nyitva van hétvégenként, és a rendes nyitva tartásáig nem kell belépőt fizetni. Egyébként a belépők nevetségesen olcsóak, a Várhegyit is mindenképpen ajánlom mindenkinek. A kilátás fantasztikus, és ott olyan távcsövek vannak, ahol még a túlparti hajóba is bele tudunk kukucskálni. Szóval indulhat a kukkolás! 

Fonyód még számos érdekességgel büszkélkedhet, tegyetek egyszer egy kört a két hegy között, ahol túraútvonal visz végig, álljatok meg a halhatatlan szerelem házánál a Kripta-villánál, és csodáljátok meg minél hamarabb ezt a páratlan panorámát, mivel sajnos a Sipos-hegyi rész nagy veszélyben van. A partfal évek óta omlik és süllyed, emberi kézzel megállíthatatlanul. Aki szemfüles, láthatja hogy az a rengeteg régen virágzó kacsalábon forgó palota eladó. Nem véletlenül. Szívem leggyönyörűbb helyének már csak pár évet adtak az okosok. Sajnos ez nem vicc, a süllyedés több helyen szemmel látható. Menjetek, élvezzétek amíg lehet! Mert Fonyód az örök szerelem városa, ami télen-nyáron elvarázsolja a szerelmeseket! Ja.... és ne felejtsétek otthon a lakatot! ;) 





Plusz infó kutyusos gazdiknak: itt működik a legszuperebb kutyás strand a vízirendőrség mögött. Csobbanásra fel!


Ha kiromantikáztuk magunkat, továbbállva két település következik. Balatonboglár és Balatonlelle. Ma már külön említik, viszont én régi mivoltukhoz méltóan egybe venném őket, amikor is Boglárlellének volt jegyezve. 1991-ben, születésem nemes évében vált újra ketté, azóta a fent említett két néven tartják őket számon. Azt még megsúgnám, hogy az 1978-as egyesítés előtt is külön álló települések voltak, csak hogy a helyiek ne egyenek meg helyben hirtelenjében... 

Útvonalunkat követve Balatonboglár lesz az első. Boglár a gömbkilátójáról híres, ahol én eddig mindig csak éjszaka fordultam meg, tehát aki tudja milyen onnan a kilátás, mondja el... :). Persze, teljesen logikus, kérdezhetnétek mit csináltam én ott. Azért érdemes megnézni akkor is, mert kivilágítva szerintem igen pazar látványt nyújt. Lessétek csak meg: 




















Ha tavasztól mentek, akkor a kilátó melletti bob pályán és egy kisebb kalandparkban is elcsaphatjátok az időtöket. Télen a gömb valószínű nyitva van, és ingyenesen látogatható. Egyébként belépős. Igen, még egy belső titok. Én ha tehetem, többségében ősztől-tavaszig kirándulok, mert szinte az összes látogatóhely nyitott, és belépőmentes. Ez inkább az északi part kiváltsága, ezekről majd még később. 

Ha nem a kilátó felé fordulunk el  hanem a másik irányba már a fenti belső utcán, akkor egy jó idő után kiakadunk Balatonlelle nem sokak által ismert vidékén. Ha már borról is szól ez a blog, érdemes megemlíteni hogy Lelle egy nagy termővidéke a Balatonnak. Végig hosszú szőlősorok kísérik utunkat (többek között a Garamvári szőlőbirtok, amit meleg szívvel ajánlok megtekintésre) egészen addig amíg az ember bele nem botlik egy furcsa elágazásba. Az itt található balra vezető út vezet fel a Kis-hegyre, ahol magasodik a kicsi, de annál fenségesebb Szent Donát kápolna. Hófehér színével, és kecses alakjával azonnal elvarázsolja az arra tévedt embert. A nénik beszédesek, a forgalom nem nagy, a csend harapható, a bor finom. A Balaton szép, a táj elvarázsoló, egyszóval... érdemes. Ha elindultok balra fölfelé, ne tévesszen meg benneteket, hogy hirtelen egy nagy borászat előtt találjátok magatokat. Ne menjetek keresztül rajta, észre fogjátok venni, hogy az út balra folytatódik.. Egy kocsis feljáró, szembe forgalom esetén nehéz kiállót találni, esélyes hogy tolatni kell lefelé, így csak rutinosabb vezetőknek ajánlom. 




A kápolnával szemben található a Majthényi Présház. Házias ételek, kedves kiszolgálás, és isteni túró gombóc! És persze a páratlan kilátás. Mindenképpen megéri!

A következő megálló amit meleg szívvel ajánlok, Balatonföldvár.

Balatonföldvár a másik település a déli parton, ahol magas partfal tetejéről nézhetünk körbe a vízen. Tiszta időben a Badacsonyig, és akár Keszthelyig is ellátni, jobbra pedig Tihany, Balatonfüred, és a pécselyi medence varázsol el minket. Nemrégiben nyílt meg ugyanitt a Hajózástörténeti Kiállítóközpont, ami teljesen interaktív, és totál király. Teljesen visszamentem gyerekbe amikor irányíthattam vitorlást, kötözhettem hajócsomót, ülhettem moziba, Az egész cucc egy nagy vitorlásra hasonlít, a hajóárboc az, ami felvezet a Balaton legmagasabb kilátójába.A hajó orrának a tetején van egy szuper kávézó, ahonnan pazar kilátás mellett kortyolhatunk csodaszép kávékat, nagyon barátságos áron és kiszolgálással. Le a kalappal az egész "kóceráj" előtt. A belépő ehhez képest barátságos, nyugodt szívvel ajánlom! Beszéljenek a képek!











A moziban egyébként nagyon sok mindent meg lehet tudni a vitorlázás alapján kívül Balatonföldvárról is, ami után tehetünk személyesen is egy kellemes sétát hogy megnézzük azt, amiről hallottunk.
A torony másodfokú viharjelzés esetén nem látogatható, ez a ti biztonságotok miatt van. Az infó korrektül jelezve van a bejárat előtt, ilyenkor a kiállító tér 20% kedvezménnyel vehető birtokba. Ha kileskelődtétek magatokat, sétáljatok le a játszótér elé, találtok pár érdekes és szórakoztató népi hagyományt a tóról!


Mielőtt tovább állna az ember Földvárról, érdemes a 7-es útról lefordulni Kőröshegy felé, amit tábla jelez. Kőröshegy egy imádnivaló kis falu, és nem utolsó sorban a Völgyhíd otthona is. Ha valaha is átutaztál rajta, hidd el ennél izgalmasabb, ha alulról nézed meg! Óriási talapzatával magasodik feléd, ami lenyűgözi egy pillanatra a gyereklelkű felnőtteket. Teljesen a lábához nem lehet elmenni, az már magánterület, viszont elég közel lehet merészkedni sokszor egy birkanyájon átaraszolva. 




Itt már kicsit fárad az ember, be kell vallani. Azért mielőtt végig érnénk a déli parton, Zamárdi mint turisztikai célpont, remek választás. Elvégre az ember hogy is hagyhatná ki a Balaton szívét? 

Zamárdi. A város. ahol több mint ezer ember egy láncként és egy szívdobbanásként egy nagy szívet alkotott. Ennek jelképe a Balaton szíve kő, ami két nagy darab vörös homokkőből készült. Cseles elhelyezése révén ha átnézünk a szíven, a tihanyi apátságot látjuk. És persze a Balatont. A megunhatatlan Balatont.



Mielőtt Siófokon végigbuliznátok az éjszakát, menjetek kicsit tovább, és méltóságosan fejezzétek be a bumeráng alakú déli part túrát. Méghozzá Balatonakarattyán.

Balatonakarattya a magaspartok magaspartja. a főúton ahogy felértek az emelkedőn, tulajdonképpen bármelyik pici mellékutcán ami jobbra van kijut az ember a mennyországba. Nem is beszélek sokat, mostanra kiolvashattátok a szemeteket. Üljetek le, nézzétek meg a naplementét, aztán irány vissza Siófokra bulizni! 




Oh...és lessétek meg a vonat menetrendet. Ugyanis itt csatlakozik a vasúti alagút, ami fölé lehet állni, és szuper képeket lőni a vonatról, amint éppen meglátja először hosszú útja alatt a BALATONT!




2017. június 4., vasárnap

Nem "nőies" hobbik - a bor (1. rész).

Szokták mondani, hogy nem teljesen hétköznapi ahogy élek... nos, ezzel mélységesen egyetértek, és eszem ágában sincs ezzel vitatkozni. Azt is szokták.... szóval, hogy nem éppen nőies hobbijaim vannak. Ide tartozik többek között a borok iránti szenvedélyem is. Engedjétek meg, hogy bevezesselek Titeket oda, ahol még néha én is eltévedek. 

Nos, az egész egy kellemes, barátokkal való borozgatással kezdődött. Beszélgettünk, mindenki mesélte a meghökkentő, férfigyalázó, szemérmetlen....tehát: sztorijait, belőlem meg egyszer csak kibukott: "Milyen gyümölcsös ennek a bornak az illata, szinte érezni benne a szedret. Ti nem érzitek?" - Hát.... furcsa szempárokat, mindent elmondó grimaszokat kaptam válaszul, és egy kíméletlenül őszinte választ: "Evy, én ha megerőszakolom magam (Isten ments...) sem érzek semmit, de neked nem kéne ezzel foglalkozni?" Jogos volt a kérdés. Tehát aludtam rá egyet, és azóta foglalkozom. 

Ne szépítsük a dolgokat, kezdetben elég béna dolgokat műveltem. Próbáltam innen-onnan összeszedni információmorzsákat, és azokat több-kevesebb sikerrel hasznosítani. Hamar rájöttem, hogy így elég esélytelen játszma lesz. Ha akarok is szakembertől tanulni a témában, akkor is nekem kell leraknom ehhez az alapokat. 

Tudjátok szokás mondani, hogy ha belekezdesz valamibe, az élet melléd áll. Így is tett a kis hamis, ugyanis teljesen véletlenül pont Keszthelyen (ott laktam akkoriban) indítottak egy remek borismereti tanfolyamot, ahonnan nem csak példás átfogó elméleti tudást kaptam, hanem némi kellemetlen másnapot is.  No, és persze sok bort. Sok, finom, isteni, különleges BORT.

Utólag is köszönöm a tanfolyam összes oktatójának és résztvevőjének a remek hangulatot, hiszen itt indult el az önbizalmamban egy erős emelkedés, és azóta kinyílt a világ előttem. 





Idővel a baráti kör enyhe nem tetszését nyilvánította ki, és minden egyes alkalommal amikor megjelenek kijelentik, hogy megérkezett a borszakértő... én is szeretlek titeket. Gúnyolódjatok csak, akarjátok még Ti inni az én boromat... kac-kac. ;)

Persze egy alapfoktól még nem lettem borász... arra viszont jó volt, hogy elinduljak egy úton. 
Kialakult egy fajta ízlésvilág a számban, tudtam hova tenni a borokat a maguk világában, és már tudtam is mi az ami én vagyok, és ami majd a jövőben érdekelni fog. 

Viszont ajánlom, hogy megcsinálja az ember, ha érdekli, Rém izgi dolgokat lehet tanulni, például a bor-étel párosítás is teljesen szórakoztató, és tiszta gasztro cucc érzést kelt. Illetve ha még nem volt szerencséd a lazachoz, itt azt is kóstolhatsz. Személy szerint nem szeretem a halat, de engem megvett. Nyamm!



Nagy izgalommal vártam a középfokot, ami már sok fokkal komolyabbnak bizonyult. Ott már nem csak borokat kóstoltunk és tanulmányoztunk, hanem párlatokat és habzóborokat is. Vicces tanfolyamra sikerült. :) Komolyra véve a szót...nehogy azt higgye valaki, hogy ez csak az ivásról szól. Teljes belátást kaptam a külföldi borok világába, ha meglátok egy palackot, jó eséllyel be tudom azonosítani az italt (abban az esetben ha a címke nem tünteti fel) az üvegben, és a várható ízvilágot is a termőterület alapján. Gyerekek, ez baromi menő... 
Angolul is lehetett vizsgázni, én pedig kihasználtam. Kitudja? Lehet egy szép napot szerencsét tudok próbálni külföldön is...

Most már mondhatom, hogy teljesen szakértő fejem van, vagy mi.... mindenesetre nagyon jó érzést kelt bennem, hogy sokan észre veszik a tudásomat, és elismerik néhány kedves szóval. 


























Hogy azóta hol tartok? 
Ez még csak a kezdet... a neheze még csak most jön, Szeretnék minél több gyakorlati tudást is magamba szívni, és az egekig emelni ezt a hobbit. Kitudja? Egyszer talán még saját borom is lesz... :) Mindenesetre jelentkeztem egy két éves szőlész-borász képzésre is, ami java részt a borkészítés rejtelmeibe vezet be. 

Arra viszont nagyon szépen sikerült rácáfolnom, hogy ez nem csak férfi móka. Honnan veszem ezt a látszólag butaságot? Szemtől szembe megkaptam a kritikát nem egy embertől, hogy az agrármérnökség, és a borászat nem épp egy nőies szakma választás, és hogy még mellé sima és katonai futóversenyeken is bemocskolom magam...(folyt köv.) egyenesen őrültség. Szerintem is... de tudjátok mit? Élvezem, és nem igazán érdekel a sok lehúzás. Az ember azt mondom merjen önmaga lenni, hiszen anélkül unalmas az élet. Az meg hogy én férfias? Oh...kikérem magamnak! Na jó, csak egy picit! :) 
























Szóval, ez az én borral való ismerkedésem rövid története....

Baaaaasszuuuuuus! A csontjaimat nem elfelejtettem a képre rakni...??!!