Mit lehet tudni róla? A Badacsony a Tapolcai-medence büszke, és legmagasabb tagja, összesen 437 hosszúlépés. Formájáról egy kalap jut eszembe, vagy a kis herceg híres elefántos-kalapos rajza. Kerülete küzdelmet megkövetelő 11 km. Ezt éreztem a túra során is... Oldala 280 méter magasságig kiválóan alkalmas szőlőtermesztésre. Ezt bor formájában érezni is szoktuk.
Sokan csupán célirányosan a Kisfaludy-kilátóig küzdik fel magukat, nos ez érthető, családdal kicsit ez is sok, és persze hogy akkor mindenki a legszebb kilátást célozza meg.
Én viszont vettem a sátorfám, és körbe sétáltam ezt a 11 km-t, a magam, megérzéses útvonalán, ami kicsit erre, aztán kicsit meg amarra vezetett. Erről olvashattok most egy két részes élménybeszámolót. Jó szórakozást! :)
Nos, ha Badacsony, akkor én mindig a lenti parkolóból szoktam indulni. Most felmehettem volna, mert télen még fizetni sem kell, de hát én afféle mazochista típus vagyok. Ha már nagy túra, akkor adjuk meg a módját, és így legalább a Kisfaludy forrás és a Szegedi Róza ház sem marad ki a szórásból. Mondjuk az tény, hogy nem éppen az élvezetek csúcsa egy ilyen markáns emelkedővel kezdeni, de legalább kellőképp bemelegít az ember. Szóval felvergődtem magam a forrásig, de hozzányúlni így január havában kedvem sem volt, mert a vize meglehetősen jéghideg télen is, nyáron is. Nincs kegyelem.
Tovább baktatva hamarosan elértem a felső parkolót, ahol nyáron borsos árat kell fizetni azért, hogy őrizzék a hős, elfáradt járgányunkat, ilyenkor viszont a fú sem nő. Furcsa volt azért így látni a Badacsonyt. Sehol egy ember, mindenhol elfáradt szőlőtőkék, a nyáron emberi zsivajoktól hangos borozók most halkan szenderegtek téli pihenőjükben. Jól esett ez a hatalmas csend, ugyanakkor kicsit ijesztő is volt, hogy előreláthatólag az egész hegy csak az enyém lesz.
Kisebb merengés után tovább indultam, és újra egy kegyetlen lépcsősor fogadott, ami a híres Rózsa-kőhöz vezetett. Tudjátok, ez az a kő, ami évszázadokkal ezelőtt gurult le az akkor még aktívan fortyogó vulkán tetejéről.
Nevét Szegedy Rózáról kapta, aki Kisfaludy Sándor felesége volt. Akkoriban nagyon sok időt ücsörögtek ezen a kövön egymás társaságát, és persze a felejthetetlen panorámát élvezve.
Aztán tartozik a kőhöz egy híres legenda is. Úgy tartják, hogyha egy fiatal pár ráül a kőre háttal a Balatonnak, akkor még abban az évben összeházasodnak, és hosszú, örömteli házasság vár rájuk. Ha azonban egyedül ül rá valaki és közben a kedvesére gondol, akkor az illető azonnal szerelemre lobban iránta.
Hmmm... hát én romantika párti vagyok, de sajnos még nem jártam ilyen téren sikerrel. Bár kitudja, csak lehet én nem tudok róla?! Vállalkozó szellemű fiú meg még nem volt, aki lemert volna ülni velem a kőre. Nem csodálkozom rajta... házasodni nagy falat, szóval csak óvatosan fiatalok azzal az ücsörgéssel!
Nevét Szegedy Rózáról kapta, aki Kisfaludy Sándor felesége volt. Akkoriban nagyon sok időt ücsörögtek ezen a kövön egymás társaságát, és persze a felejthetetlen panorámát élvezve.
Aztán tartozik a kőhöz egy híres legenda is. Úgy tartják, hogyha egy fiatal pár ráül a kőre háttal a Balatonnak, akkor még abban az évben összeházasodnak, és hosszú, örömteli házasság vár rájuk. Ha azonban egyedül ül rá valaki és közben a kedvesére gondol, akkor az illető azonnal szerelemre lobban iránta.
Hmmm... hát én romantika párti vagyok, de sajnos még nem jártam ilyen téren sikerrel. Bár kitudja, csak lehet én nem tudok róla?! Vállalkozó szellemű fiú meg még nem volt, aki lemert volna ülni velem a kőre. Nem csodálkozom rajta... házasodni nagy falat, szóval csak óvatosan fiatalok azzal az ücsörgéssel!
Ez az a pont, ahol kétfelé lehet elindulni az úton. A túrajelzést stimmt volt, azt viszont GPS nélkül nem igazán vágtam, hogy merre mi van, így hát mi más dönthetett volna, mint a megérzésem. Elindultam jobbra, ami utólag kiderült, hogy meglehetősen jó döntés volt, de erre majd még visszatérek.
Előtte persze még kileskelődtem magam, és próbáltam elképzelni, hogy a kedves Róza és Sándor min merenghettek itt oly sokat. Hamar rájöttem, gyönyörű a kilátás innen a fonyódi páros hegyre, amit a helyiek mint kiderült, két cicinek neveznek. Volt ám kuncogás részemről amikor meghallottam, de ha jobban belegondolunk, valahol igazuk van.
Azért én maradnék Fonyódnál, a két híres kilátójával együtt, ami ékesíti a csúcsokat. Ez viszont megint egy másik bejegyzés lesz, különben sosem érnék a végére. Az alábbi kép is bizonyítja, hogy nagy hidegek jártak. Teljesen be volt fagyva a Balaton, ami így madártávlatból igazán pazar látványt nyújtott akkoriban.
Előtte persze még kileskelődtem magam, és próbáltam elképzelni, hogy a kedves Róza és Sándor min merenghettek itt oly sokat. Hamar rájöttem, gyönyörű a kilátás innen a fonyódi páros hegyre, amit a helyiek mint kiderült, két cicinek neveznek. Volt ám kuncogás részemről amikor meghallottam, de ha jobban belegondolunk, valahol igazuk van.
Azért én maradnék Fonyódnál, a két híres kilátójával együtt, ami ékesíti a csúcsokat. Ez viszont megint egy másik bejegyzés lesz, különben sosem érnék a végére. Az alábbi kép is bizonyítja, hogy nagy hidegek jártak. Teljesen be volt fagyva a Balaton, ami így madártávlatból igazán pazar látványt nyújtott akkoriban.
Szóval hol is tartottam? Ja, igen! Elindultam jobbra. Nem kezdtem el a hosszú lépcsősoron felfelé vágtázni (ami egyenest a Kisfaludy-kilátóhoz vezet), hanem elindultam a körtúrán.
Ez a szakasz nem annyira izgalmas, bosszankodtam is sokat, mert hiába volt tél, és hiába hiányzott a lombkorona, nem láttam át a sűrű fákon semmit. Tulajdonképpen úgy éreztem magam, mint aki egy erdőbe tévedt, és nem is a Badacsonyon van. A legizgalmasabb dolog amit láttam egy rakás, mohás kőtömeg.
Már majdnem feladtam a reményt, hogy másik szögből is látok majd valamit, amikor legnagyobb meglepetésemre mielőtt szétágazott volna a két útvonal, csodálatos panoráma tárult elém. Megálltam, sóhajtottam egy nagyot, és megbocsájtottam azon nyomban a hegynek mindent, amit ezelőtt ráróttam.
Ez a szakasz nem annyira izgalmas, bosszankodtam is sokat, mert hiába volt tél, és hiába hiányzott a lombkorona, nem láttam át a sűrű fákon semmit. Tulajdonképpen úgy éreztem magam, mint aki egy erdőbe tévedt, és nem is a Badacsonyon van. A legizgalmasabb dolog amit láttam egy rakás, mohás kőtömeg.
Már majdnem feladtam a reményt, hogy másik szögből is látok majd valamit, amikor legnagyobb meglepetésemre mielőtt szétágazott volna a két útvonal, csodálatos panoráma tárult elém. Megálltam, sóhajtottam egy nagyot, és megbocsájtottam azon nyomban a hegynek mindent, amit ezelőtt ráróttam.
Csodálatos kilátás nyílt Ábrahámhegy felé.
Gondoltam, milyen mesés lehet ez ősszel, amikor minden ezer színben pompázik, és a sárga szőlőlevelek megadják a koronáját a látványnak. A varázs viszont most is megvolt,ősszel pedig majd visszatérek.
Gondoltam, milyen mesés lehet ez ősszel, amikor minden ezer színben pompázik, és a sárga szőlőlevelek megadják a koronáját a látványnak. A varázs viszont most is megvolt,ősszel pedig majd visszatérek.
Az itt következő útelágazásnál tanakodtam kicsit, de végül nem a lefelé utat választottam. Kicsit nekem körtúra esetében is logikátlannak hatott volna a dolog. Szerencsére a megérzésem helytállt megint, így egy olyan újabb 10 perc barangolás után furcsa dolgot vettem észre.
Mindenhol látszólagos épületmaradványok voltak, és egyetlen egy emléktábla jelezte ennek a rejtélyes helynek a valaha volt létezését. A táblán ez állt: "Itt állott, s most kőhalom". Lefényképeztem ezt is és a maradványokat is, hátha később jutok vele valamire. Két évig kutakodtam amikor éppen eszembe jutott és időm volt, és végül nagy örömömre megtaláltam a történetét. Fantasztikus felismerés volt, azóta kétség kívül másként nézek a helyre!
Mindenhol látszólagos épületmaradványok voltak, és egyetlen egy emléktábla jelezte ennek a rejtélyes helynek a valaha volt létezését. A táblán ez állt: "Itt állott, s most kőhalom". Lefényképeztem ezt is és a maradványokat is, hátha később jutok vele valamire. Két évig kutakodtam amikor éppen eszembe jutott és időm volt, és végül nagy örömömre megtaláltam a történetét. Fantasztikus felismerés volt, azóta kétség kívül másként nézek a helyre!
A romok egy része pedig:
Kíváncsiak vagytok? Rendben-, rendben, megosztom veletek a titkot. Íme a történet.
Miután megnyitottátok a linket, lapozzatok a 6. oldalra, és olvassátok el szorgosan "Kalmár László: Volt egyszer egy bazaltbánya... 4. rész Rabok a bányában" című fantasztikus írását. Érdemes, érdemes! Aztán megyünk tovább! :)
Miután megnyitottátok a linket, lapozzatok a 6. oldalra, és olvassátok el szorgosan "Kalmár László: Volt egyszer egy bazaltbánya... 4. rész Rabok a bányában" című fantasztikus írását. Érdemes, érdemes! Aztán megyünk tovább! :)
A következő állomás amivel szemben találtam magam, az a régi bazaltbánya volt. Itt nem sok látvány maradt a pusztításból, így fotót sem csináltam a feltehetőleg régi őrhelyen kívül, hiszen a fenyőfák mellett csupán milliónyi bazaltmaradék az, ami az egykori kitermelés maradványait mutatja.
Ha még nincs nagyon elegetek a sok olvasásból, erről is írnék egy kis érdekességet nektek.
Tehát a nevén nevezett Tomaji bazaltbányát 1903-ban kezdték el kitermelni, ami szinte a faluig lenyúlt. A gépesítés viszont csak a vasút megépítése után indult meg, amikor is már a köveket drótkötélpályán szállították a zúzóüzembe. Ez a szürke, tömött szövetű bazalt kiváló építőanyag volt. Elsődlegesen kockaköveket termeltek, amik később a városi utcák burkolását szolgálták. Az 1930-as évekre az ország legtöbbet termelő bányája lett. A természetvédők már a kezdetektől tiltakoztak a kőzsákok lerombolása ellen, de hosszú ideig eredménytelenül. Végül a bánya az 1950-es évekig üzemelt, ami akkoriban kicsi hazánknak a legnagyobb, és a legtöbbet termelő bazaltbányája volt. A fásítást és a rekultivációs munkákat 1954-ben kezdték meg, ami manapság már sajátos élőhelye néhány ritka növény- és állatfajnak.
Ha még nincs nagyon elegetek a sok olvasásból, erről is írnék egy kis érdekességet nektek.
Tehát a nevén nevezett Tomaji bazaltbányát 1903-ban kezdték el kitermelni, ami szinte a faluig lenyúlt. A gépesítés viszont csak a vasút megépítése után indult meg, amikor is már a köveket drótkötélpályán szállították a zúzóüzembe. Ez a szürke, tömött szövetű bazalt kiváló építőanyag volt. Elsődlegesen kockaköveket termeltek, amik később a városi utcák burkolását szolgálták. Az 1930-as évekre az ország legtöbbet termelő bányája lett. A természetvédők már a kezdetektől tiltakoztak a kőzsákok lerombolása ellen, de hosszú ideig eredménytelenül. Végül a bánya az 1950-es évekig üzemelt, ami akkoriban kicsi hazánknak a legnagyobb, és a legtöbbet termelő bazaltbányája volt. A fásítást és a rekultivációs munkákat 1954-ben kezdték meg, ami manapság már sajátos élőhelye néhány ritka növény- és állatfajnak.
Itt már kezdtem kapizsgálni, hogy ez a hegy tiszta történelem. Sokkal több mindent rejt magában, mint az ember azt elsőre gondolná. Érdekes, régen mindig utáltam a töri órákat, de így igazán izgi tud lenni a dolog. Később egy kedves barátommal, amikor újra bejártuk a túrát megállapítottuk, hogy milyen király lenne, ha lenne egy olyan képességünk, ahol érintésre feltűnne előttünk a régmúlt. Az biztos, hogy nem jöttünk volna le napokig a hegyről...
Újabb jó pár perc séta következett, bevallom ez a szakasz egyedül kicsikét ijesztő volt. Nem láttam ki a hegyről semerről hogy merre is lehetek, és az egész környéknek olyan hogy is mondjam... félig esőerdős, félig hegyes-sziklás hatása volt. Az avarban bujkáló kis "szörnyetegek" sokszor a frászt hozták rám, viszont nagyon örültem, amikor hamarosan megtaláltam egy túrapontot. Kicsit lekötötte a figyelmemet, hogy itt bizony még ezernyi látnivaló lenne, de egy rövidebb téli napba azért nem fér bele minden sajnos. Meg hát az izmaim is szabnak azért egy határt.
Utólag még elmondom, ez a szakasz hála az égnek nagyjából egyenes. Azt hittem túl vagyok a nehezén. Hát nem... az még csak most következett!
Utólag még elmondom, ez a szakasz hála az égnek nagyjából egyenes. Azt hittem túl vagyok a nehezén. Hát nem... az még csak most következett!
Lehetett volna erre menni....
És erre is...
Én maradtan a megérzéseim útján, így célirányosan egyiket sem választottam (persze aztán néhány útba esett), hanem ami éppen találomra jött.
Így lett a következő állomásom a kőkapu. Érdekes látvány fogadott. Képzeljetek el egy emelkedőt, aminek köves az alja, és egy támfal segíti a felkapaszkodást. Viszont kegyetlenül alattomos. Hosszú, békés emelkedőnek tűnik, aztán félúton rájössz, hogy az ördög szülhette ezt az egészet, mert a tüdőd vészesen kapkod a maradék levegőért, még télen is. Főleg így jó pár km után...
Így lett a következő állomásom a kőkapu. Érdekes látvány fogadott. Képzeljetek el egy emelkedőt, aminek köves az alja, és egy támfal segíti a felkapaszkodást. Viszont kegyetlenül alattomos. Hosszú, békés emelkedőnek tűnik, aztán félúton rájössz, hogy az ördög szülhette ezt az egészet, mert a tüdőd vészesen kapkod a maradék levegőért, még télen is. Főleg így jó pár km után...
Mi is az a kőkapu? Akkor ismét egy kis történelemóra.
A kőkapu a Badacsony legszebb bazalt oszlopsora. A felszínre tört láva gyorsan kihűlt, és a hirtelen hő és térfogatcsökkenés miatt a láva függőleges és vízszintes síkok mentén szilárdult meg. Az így kialakult oszlopokat a szél és a víz formálta. A bazaltoszlopok alatt kialakult hatalmas kőtenger a leomlott és ma is folyamatosan omló kövekből jött létre.
A kőkapu a Badacsony legszebb bazalt oszlopsora. A felszínre tört láva gyorsan kihűlt, és a hirtelen hő és térfogatcsökkenés miatt a láva függőleges és vízszintes síkok mentén szilárdult meg. Az így kialakult oszlopokat a szél és a víz formálta. A bazaltoszlopok alatt kialakult hatalmas kőtenger a leomlott és ma is folyamatosan omló kövekből jött létre.
A rejtélyes ösvény...
Hogy mi várt fent? És mi történt ezután? Folytatása következik... :)